2010. szeptember 27.

LAKTÓZ- ÉS LISZTMENTES CSOKITORTA SZŐLŐVEL

Szőlőszezon!!! Az ősznek ez az egyik legcsodálatosabb hozzátartozója. Imádom az ezer színben pompázó fákat, az eső illatát és még rengeteg más csodát ilyenkor, de az elsők közt említeném meg a szőlőt. Annyi élettanilag fontos hatása van, hogy inkább fel sem sorolom. Arra az egyre kell csak figyelni, hogy magas a cukortartalma, így akinek ez a tény nem mellékes, az számoljon ezzel. Ja, és a dió is most potyog a fáról, ezt minden előnyével és hátrányával együtt élvezheti az, akinek áll egy diófa a kertjében.



Ez a recept teljesen laktózmentes, ráadásul lisztérzékenyek és fogyókúrázók is fogyaszthatják. A csokitartalma miatt cukorbetegek és candidások csak körültekintéssel. Egyáltalán nincs benne liszt, sem sütőpor, sem élesztő, sem tej viszont annál több tojás. És akár hiszed, akár nem, annak ellenére, hogy ultraegészséges, valami Isteni finom, mert ennek a tortának a lényeg a csoki!!! Aki szereti az igazi csokoládé ízét, az imádni fogja!



Cukor helyett pedig nyírfacukrot tartalmaz, amit még cukorbetegek is biztonsággal fogyaszthatnak. Az íze teljesen olyan, mint a rendes cukoré, semmi diabetikus "mellékíze" nincs.
TIPP: nyirfacukor ugyanúgy néz ki és ugyanúgy használható, mint a hagyományos cukor, ugyanakkor mintegy 40%-al kevesebb kalóriát tartalmaz. Nem hizlal, nem savasítja a szervezetet, antibakteriális hatású, segíti az emésztést, nem rontja a fogakat, így cukorbetegek, fogyókúrázók, terhességi diabéteszben, csontritkulásban szenvedők, valamint fogszuvasodással küzdő gyerekek és felnőttek egyaránt használhatják. Hát, az árával azonban igencsak meg kell barátkozni...
Összefoglalom: NEM  AJÁNLOM annak, aki nem szereti az édességet, aki nem szereti a csokit, aki nem vigyáz az alakjára és annak aki szeret sokat bíbelődni a konyhában.


No, akkor a süti:

Hozzávalók:

20 dkg nyírfacukor vagy nádcukor
15 dkg dió
két marék szőlő
1 dl szőlőlé (lehetőleg friss, de ha nincs más, jó a dobozos is)
negyed deci víz
17 dkg kitűnő minőségű keserű csokoládé aprítva
6 tojás
1 tk vanília aroma
1 csipet só
5 dkg kitűnő minőségű (holland) kakaópor

Némi növényi margarin vagy vaj a tortaforma kikenéséhez


Elkésztítése:

Kezd el felverni a tojások fehérjét a vaníliaaromával és a sóval. Ha már félig szilárd, adj hozzá 2 dekát az összcukor mennyiségből. Tedd félre.
Egy másik tálkában keverd jól össze a kakaóport a szőlőlével és a vízzel és ha lehet, ne kóstold meg, mert írtó keserű, de ez menet közben változni fog. Ha csomómentes, tedd ezt is félre egy kicsit.
Aprítóban homogénre aprítsd össze a diót 5 dkg cukorral és ha kész, add hozzá a csokidarabkákat. Keverd őket is össze. 
Most következnek a tojássárgák. Először jó habosra verd fel lehetőleg robotgéppel, és add hozzá a maradék 13 dkg cukrot és addig dolgozz rajta, hogy fehéres-habos legyen. Ehhez kavard hozzá a kakaós masszát. Ha eldolgoztad, akkor add hozzá a diós keveréket. A legvégén kell óvatosan hozzáforgatni a vaníliás tojásfehérjét, hogy ne törjön össze. 
Végül szórd bele a szőlőt és öntsd bele a krémet a kivajazott, csatos tortaformába. 

170 fokon süsd 25 percig, majd vedd le a hőmérsékletet 150 fokra és légkeveréssel süsd még 15 percig. Nagyon fontos a sütési idő, mert a torta belseje nem szilárdul meg teljesen, de ügyelni kell arra, hogy biztosan átsüljön mégis, ugyanakkor ne keseredjen meg rajta és benne csoki. 

Tálalás előtt mindenképpen meg kell várni, míg teljesen kihül, különben a belseje "elfolyik"...

Édes borral nagyon finom! (jégbor, sokputtonyos aszu, hmmmm....)  A süti önmagában is meglehetősen édes szóval csak KIMONDOTTAN ÉDESSZÁJÚAKNAK ajánlott a bor!

2010. szeptember 22.

OSZTRÁK LAKTÓZMENTES TERMÉKEK ÉS SAJTTÉMA FOLYTKÖV

Legutóbbi laktózmentestermék-tesztelésem során egy osztrák termékcsaládot teszteltem. Ha valaki megunta a magyar termékek ízét, választékát, és esetleg van olyan szerencsés, hogy közel lakik a határhoz, vagy vannak rokonai, ismerősei Ausztriában, könnyedén hozzájuthat az alábbi termékekhez.


Azért választottam az osztrák élelmiszereket most tesztelés céljából, mert a környező országok közül Ausztria magasan a legellátottabb a tejcukormentes termékek piacán. Bár egy osztrák jóbarátom, (aki mellesleg szintén érintett a témában) elmondása alapján Ausztriában sem rég óta lehet szinte minden boltban kapni ezeket a termékeket. De tény, hogy mára már az egész országban könnyedén beszerezhető majdnem mindenféle laktózmentes termék.
Áraik nagyjából megfelelnek a hazai áraknak (ami kissé vicces elnézve a fizetéseink közötti jelentős különbségeket)

Az ízük és az állaguk jó, nem érzem, hogy különb lenne a magyar áruknál, talán a tej egy kicsit természetesebb. 
Ja, és persze az igazi "Hungarikum" a Túrórudi nincs is az osztrák repertoárban. szóval ebben a Magic Milk nagyot alkotott.  Ezért is az a nemes feladatom minden egyes Ausztriába látogatásom alkalmával, hogy egy tonnányit vigyek a fent említett barátomnak a mi laktózmentes túrórudinkból (szigorúan a másik tonna Erős Pista mellett).

Ennek a cégnek a kínálatából csak néhány terméket kóstoltam meg, jelen esetben a tejet, a vajat és a túrót. Elégedett voltam velük. Jól kezelhető mindhárom, rövid lejáratú szavatossággal, ami számomra külön megnyugató, mert azt sugallja, hogy van még némi köze az élelmiszerhez (ezek a tartós, világvégét is frissen és üdén túlélő tejek nekem erősen gyanusak, mert szerintem a tej csak pár napig marad friss, akárhogyan is tartják)
Akinek van lehetősége, ajánlom kipróbálásra.

A  másik termékcsoport, amit mindenhol előszeretettel kóstolgatok, az a sajt. 
Na itt már jelentős eltéréseket tapasztaltam a hazai és a kinti viszonyokban. Egyrészt lehetőségem volt ezerfélét tesztelni, mert a sajtok igen nagy százaléka kimondottan laktózmentes, ez rá is van írva a cimkéjére, így tejcukorérzékenyek is teljes biztonsággal fogyaszthatják. Mindenféle keménységű, színű és állagú sajtokhoz volt szerencsém. Nagyon finomak, ízletesek és érződik rajtuk, hogy valódi sajtok, nem pedig holmi tejipari melléktermékek. Az áruk nem olcsó éppen ezért, de Ausztriában sűrűn vannak akciók, ami valós leértékelés jelent, nem pedig a lejárt szavatosságú termékek 5%-os árcsökkentését. 
A magyar tejipar sajtokból nagyon gyenge minőséget és áruválasztékot szán a magyar nagyközönség elé sajnos, bár lehet, hogy nincs is jobbra igény, nem tudom. Minden esetre szomorúan szembesülök ezzel minden bevásárlásom alkalmával. A kimondottan laktózmentes sajtok számát pedig egy kézen meg lehet számolni és mivel nem veszik az érintettek nagy mennyiségben, sajnos hamar ki is vonják a piacról őket, lsd. laktózmentes kenhető háromszög pannóniasajtot, már nem lehet kapni rég óta.  Jelenleg a Medve gyárt hasonlót, már ha még azt is lehet egyáltalán kapni.

Találtam még egy családot, amely esetében felhívnám a figyelmet arra, hogy itthon nem gyárt laktózmentes termékeket: ez pedig a Ráma. Mind főző, mind pedig habtejszín formájában létezik növényi; így mindkettő teljes biztonsággal fogyasztható.
A habtejszín könnyen felverhető, és ami nagyon érdekes, hogy nem édes, aminek szintén örülök, mert magam adhatom hozzá azt, amivel édesíteni szeretném (pl. Stevia), így tudom szabályozni a kalóriabevitelt, nem vagyok a gyártóra utalva. 
Praktikus, visszazárható kupakos mindkét termék, így felbontás után sem kell szenvedni a tárolásával és a további felhasználásával (én a Hullala tejszíneket a felbontás után már nem nagyon szeretem újra elővenni, mert pillanatok alatt megpenészedik a papírdoboz bejárata, ahol kivágja az ember. Nem nagy élmény, amikor egy zöld kis szőrös szörnyeteg kibluggyan a dobozból, amikor öntöm ki a tálba...)



Remélem van, aki be tudja szerezni a fenti termékeket és esetleg véleményezi nekünk itt a blogon. Mindig örömmel fogadom a saját tesztelési eredményeket!

2010. szeptember 19.

EGÉSZSÉGÜGY-ÜGY

Meg kell osztanom veletek egy közeli személyes tapasztalatomat.

A minap gasztroenterológiára kellett mennem; szándékosan nem említem a kórház nevét, mert igazándiból nem fontos. 
Nem is mennék bele a részletekbe, ami a lényeg: vérvétel, kora reggel, éhgyomor. Sor, várakozás, sehol senki. Nővér megjelenik és közli, hogy nincs cső a vérvételhez, így a vérvétel egyenlőre ismeretlen időre szünetel. Nem én jártam a legrosszabbul, mert volt aki vidégről jött be korán reggel. Szomorú.

Istenem, hova juttatták a magyar egészségügyet???

2010. szeptember 15.

FOGHAGYMAFŐZELÉK FEKETELENCSÉVEL



Ebben a nyálkás, influenzás időben a fokhagyma olyan kincs, ami pótolhatatlan. Az egyik legalapabb gyógy- és fűszernövényünk. 
A benne található illóolajnak, C vitaminnak és ásványi anyagainak köszönhetően sikeresen elűzi a bacikat és vírusokat. Rengeteg más, előnyös hatása van: érelmeszesedés csökkentése, bélfertőtlenítés, vérnyomás csökkentés, etc. Hát, a benne található ajoén nem könnyíti meg a dolgunkat, ugyanis ő okolható az erőteljes és annyira tipikus fokhagyma illatért.
TIPP: Egyetlen dologra hívnám még fel a figyelmet: a legjobb minőségű mindenképpen a makói illetve Makó környéki fokhagyma, de bármelyik, magyar területről származó növény megbízható (amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik :D)! De a viccet félretéve, könyörögve kérek mindenkit, hogy még véletlenül se vásároljon kínai, vagy ismeretlen eredetű, azaz kínai fokhagymát!!! Pár forinttal ugyan lehet, hogy olcsóbb, tényleg csak pár forinttal és össze sem lehet őket hasonltani, a kínaiba beleépített, kevésbé természetes anyagok összetételéről nem is beszélve. 
Mellesleg ugyanez a helyzet a vöröshagymával. Nem nagy összegekről beszélünk itt, ezért is mondom, hogy nem éri meg a kockázatot. Vöröshagyma terén jelen vannak az egyiptomi, meg Isten tudja honnan való hagymák: NE! 
A fűszerpaprika botrányról pedig szerintem szinte mindenki hallott már. 
A magyar mezőgazdaságot még az Unió sem tudta annyira lerontani, hogy ilyen kompromisszumokat kelljen kötnünk.

A recept (mielőtt belemelegednék túlságosan ebbe a témába):

Hozzávalók: ☻☻☻☻

2 kisebb fej vöröshagyma
4 kisebb krumpli
30 gerezd fokhagyma
2 doboz joghurt
másfél ek kukorica keményítő
2 tk só
1 mk őrölt rozmaring
8 dl víz
3-4 ek olaj



lencséhez:
75 gr fekete lencse megmosva
fél ek olaj
késhegynyi cayenne bors
késhegynyi koriander por
késhegynyi őrölt kömény
1 dl víz


TIPP: fekete lencse (beluga lencse). Nevét onnan kapta, a színén kívül, hogy a vegetáriánusok kaviárjának nevezik és pont úgy néz ki, mint a Beluga Kaviár.
Természetesen tartalmazza az összes hasznos összetevőt, amivel a lencse általában rendelkezik (kiemelném itt a magas fehérjetartalmat, amely némely lencsénél, mint pl. a vöröslencse, magasabb, mint bármely húsban).
Ami különösen előnyös a beluga lencsében az az, hogy nem pépesedik szét a főzés közben, megtartja a kerekded formáját, így irtó jól néz ki tálaláskor.
Szoktak belőle levest, salátát, stb. készíteni, én feltétként használom most.


Elkészítése:

Először a lencsét tedd fel, mert azt tovább kell főzni.
Miután leöntötted a mosóvizet a lencséről, melegítsd fel az olajat egy lábasban. Add hozzá a lencsét, kb fél percig kavargasd benne a sistergő zöldséget arra figyelve, hogy ne égjen le és öntsd fel a vízzel. Add hozzá a fűszereket és kb 30 percig főzd. Közben lehet kóstolgatni, nehogy szétfőljön.

A hagymát aprítsd fel vagy le is reszelheted (úgy sokkal lágyabb lesz a főzelék íze). Olajon pirítsd meg és amikor elkezd aranyszínűvé válni, add hozzá a  meghámozott és késsel felaprított fokhagymát.
TIPP: elvileg a fokhagyma akkor adja ki a legyinkább az aromáját, ha nem vágod, hanem préseled. Őszintén szólva, ezt igy most ennel a mennyiségű fokhagymánál nem vállaltam be, mert aki már életében csak egyszer is nyomott átt fokhagymát fokhagymaprésen, az jól tudja, hogy már az első gerezd után is úgy telemegy a nyomó, hogy tovább tart kipiszkálni belőle a cuccot, mint kézzel szétmorzsolni.
Egyébként is mivel ez kimondottan fokhagyma főzelék, jobb, ha kisebb darabok maradnak belőle, szóval ne vesződj feleslegesen a nyomóval. Szórd rá az összes fűszert és kicsit pirítsd. A krumplit egészen apróra, kb egycentis kockákra vágd fel és azt is dobd hozzá, majd öntsd fel a vízzel. 15 percig főzd lefedve.
Ekkor keverd össze a keményítőt a hideg joghurttal és öntsd hozzá a főzelékhez. Egyet hagyd, hogy rottyanjon, és azonnal zárd el alatta a gázt,
TIPP: ugyanis a keményítőt nem szabad főzni, mert elveszíti sűrítő hatását.

Szedjél a főzelék tetejére feltét gyanánt a lencséből. Remekül mutat  a fehér főzelék tetején!

2010. szeptember 9.

PAPRIKALEVES

Még lehet kapni friss, szabadföldi paprikákat. Ebből készül a kedvenc levesem:


Hozzávalók: ☻☻☻-☻☻☻☻

2 paprika
1,2 liter víz
1 répa
negyed karalábé
2-3 levél zellerzöld
2 fokhagyma megpucolva
8-10 borókabogyó
5-5-5 szem zöld, fehér és rózsabors
5 cm-es rozmaringszár
1 paradicsom
1 fehérrépa
1 vöröshagyma
1 mokkáskanál frissen reszelt gyömbér
1 dl olaj
1 tk mazsola

A galuskához:
1 tojás
65 gr búzadara


Elkészítés:

A paprikát mosd meg és a kiálló szárát vágd le, de ne csumázd le (a leves pont a magvas részétől kapja a speciálisan finom ízét.)
A vöröshagymát párold meg olajban. Utána a répát, a karalábét, a zellert, és a fehérrépát aprózd fel, add hozzá a paprikákat és őket is párold egy picit. Öntsd fel 1 liter vízzel. Adj hozzá minden mást és főzd őket majdnem készre.
Állítsd össze a grízgaluskát: a tojást verd habosra, sózd meg egy csipettel és keverd bele a darát. Jól dolgozd el. 
A teáskanalat mártsd bele a forró vízbe és utána szaggasd bele a rotyogó levesbe. Fedd le és főzd puhára.

Minél többet áll a leves, annál hamarabb elveszíti a létartalmát, ugyanis ezek a huncut kis galuskák, folyamatosan szippantják magukba a vizet, mint egy szivacs.  Az elveszített lét lehet pótolni utólag is, némi víz, só és egy csepp forralás segtségével.

2010. szeptember 8.

INICIALIZÁLÁSI HIBA A KLIENSBEN, AVAGY EGY TÉVÉNÉZŐ KALANDJAI

Először is nagyon köszönöm a kedves szavakat a paprika tévés műsorral kapcsolatban. Azokat pedig, akik a műsor kapcsán találtak rá a blogomra, sok szeretettel köszöntöm. 
Ez a sok szépet egy kicsit beárnyékolja az, hogy az én kis családom nem volt olyan szerencsés, hogy megnézhesse az adást. Erről készült a mai bejegyzés. 

Most, hogy már aludtam rá egy párat, és kissé szebb színben látom a világot, elérkezettnek látom az időt az írásra.
Ihletem közvetlenül a műsor sugárzás után is volt már, de azt hiszem, mindenkinek jobb, hogy csak most írom meg a köszönőlevelem a T-Home DigiTV-jének:


"Kedves összes dolgozója a T-Home DigiTV-jének, akik a már 2 napja tartó meghibásodás (azaz műsornemsugározást) kijavításán oly kevésbé fáradoztak!


Szeretném megköszönni önöknek azt a segítőképtelenséget, mellyel egész napos küzdelmemet, miszerint a Paprika Tévé-ben a saját műsoromat megnézhessem, oly laza könnyedséggel meghiúsították. 
Köszönöm önöknek azokat az izgalmakat, melyek a műsor kapcsán a várakozással teli perceket napokká, sőt lehet, hogy hetekké fokoztáka  családom számára.
Hálás vagyok, hogy hozzásegítettek ahhoz, hogy 15 perces kitartó gombnyomkodással vért izzadva átküzdhettem magamat a telefonos ügyfélelhárító rendszerük professzionálisan bonyolult hálóján, mindhiába. Sok emberrel beszélhettem fejenként 10 perces várakozási idővel mobilról, csekély pénzösszegekért, ahol végülis közölni voltak képesek, hogy a hiba helyrehozására 72 órájuk van, amiből még 24 hátravan, nem is értem mit pattogok, de tényleg. Majd holnap. Majd a hibabejelentés követő 71. óra  59. percében. Mert gondolom este már jóízűt szeretne szundikálni a szervízes kolléga. Hát én is szerettem volna. De így, hogy az egész családot hiába összecsődítve Szegedre, egy üres, fekete képernyőt reménykedve bámulva, egy sikertelen reklamációsorozat után valahogy nem ment. Főleg tudván, hogy az ismétlést sem fogom látni, mert el kell utaznom. (ja, és mellesleg semmi garancia nincs arra, hogy pénteken nem fog ismét fújni a szél így ősszel és ennek okaként nem megy el ismételten az adás a XXI. században).

Őszintén remélem, hogy bloggertársaim jobban járnak, mert még VÉLETLENÜL SEM FIZETTEK ELŐ A T-HOME DIGITÉVÉJÉRE!!!


További kevésbé sikeres szolgáltatást és minden józan eszű előfizetőmentes sugározást kívánok önöknek. (azaz semmit se változtassanak ezen a jól bevált munkamorálon)!

Hajrá, csak így tovább:


Aláírás:
EGY TÉVÉNEMNÉZŐ (ugyanis mar 2 éve a saját otthonomban hasonló és még egyéb okokból nincs tvsugározás)"



Áh, Csodaország: Magyarország! Hol máshol történhetne ilyesmi nap, mint nap...
Az Olvasóktól elnézést kérek, hogy a Tejutazás életében ilyen jelentős eseményről ilyen nevetségesen tipikusan magyar szolgáltatási színvonal miatt ebben a stílusban voltam kénytelen bejegyzést írni. Ja, és csak azért most irok és nem korábban, mert azóta a pesti lakásomban a UPS internet halt be, mától működik újra. :D

Mi azért még így is jól szórakoztunk, szerencsére írtó jófej a család! A műsort meg majd egy másik alkalommal megnézzük felvételről. Annyi baj legyen...

2010. szeptember 1.

VEGA CANELLONI (olasz)


A canelloni egy cső alakú, olasz tésztaféle.  Van aki előre megfőzi, én nem ajánlom, mert ha már nem kemény, meglehetősen nehéz megtölteni. És a sütőben szépen megpuhul lefedetlenül is.



Canellonit először Rómában kóstoltam, egy kitűnő "trattoria"-ban, a belvárostól gyalog kb. 10 percre, egy eldugott kis utca, eldugott kis kapuja alatt. Egy nagyon helyi, patyolattiszta és ízig-vérig olasz étterem, ahol senki nem beszél egy szót sem olaszon kívül, de olaszul nagyon is! A ház asszonya az úr, tipikus olasz Mamma, aki úgy szórja az utasításokat és az átkokat a konyhán innen és túl, hogy még bennünk is vigyázban állt a "tudjukmi" is. A férje, egy gyorsan megöregedett, szótlan, beletörődött férfi az orra alatt motyogva hajtotta végre az össze utasítást, felszolgált, törölgetett, szervírozta a bort és jópofizott a helyi vendégekkel. Az adagok nem voltak nagyok, de annál finomabbak, így lehetőségünk nyílott többféle fogás kipróbálására. A desszertek is fenségesek voltak, a borokról nem is beszélve. A megszokott ótvar WC helyett, egy illatos, igényes és makulátlanul tiszta mellékhelyiség köszönt vissza. Lehet, hogy én vagyok a furi, de van egy elméletem: számomra egy étterem WC-je jellemzi a konyha tisztaságát is. Nos, ez itt is bejött. Hát, azért egy dologban hozták a formájukat, a számlán néhány olyan tételt is feltüntettek, amit nem mi fogyasztottunk. Ez Roma.

 Hozzávalók: ☻☻☻- ☻☻☻☻

12 darab canelloni csőtészta
lencséhez:
1 ek. olívaolaj
100 gr. vörös lencse, 1 nappal a főzés előtt beáztatva
1 kis vöröshagyma
 csipet só
fél mk. korandermag
késhegynyi őrölt kömény
1 dl víz
6-8 levél friss bazsalikom
6 levél friss oregánó

zöldséghez:
200 gr. vegyes szezonzöldség
4 ek házi paradicsomszósz
3 csipet só
késhegynyi bors
6-8 levél oregánó
8 levél bazsalikom
két csipet friss turbolya

egyéb:
2 dl besamel mártás


Elkészítése:

Az olajat forrósítsd fel egy lefedhető lábasban és pirítsd benne az apróra vágott vöröshagymát. Ebbe tedd bele a leszűrt lencsét. Kicsit pirítsd és add hozzá a fűszereit. Öntsd fel 1 dl vízzel és 6-8 percig főzd (ne legyen teljesen puha). 
Ezután a zöldségeket aprítsd fel tetszőlegesre. Itt bármilyen zöldség jó, lehetőleg igazodjon a szezonhoz. Káposzta, paradicsom, répa, zöldbab, zeller, cukkini, padlizsán, paprika, akár olívabogyó is, ha szereted. Rád van bízva és persze amit otthon találsz, az is teljesen jó.  Ezeket tedd fel főni 10-15 percre kevés vízben, amit sózz  meg. Ha már majdnem kész, vedd le a tűzről. Készítsd el a besamel szószt (Diónyi vajon egy evőkanál lisztet habosra pirítsd, ehhez adj két és fél deci /laktózmentes/ tejet, csomómentesre keverd el. Csipet só, kevés bors és egy késhegynyi szerecsendió jön bele. A végén egy pár csepp citromlé kerüljön bele). 
Öntsd le a vizet a zöldségekről egy kis tálba és tedd félre. Vegyítsd össze a lencsét és a zöldségeket.

Fogd meg a canellonicsöveket egyesével, és az egyik végére tekerj egy kicsi darabka folpackot, ezt az egy darabot mindegyik csőnél használhatod. Kiskanállal kezd el beletömni a lencsés zöldséges tölteléket. Vedd le a fóliát róla. Fektesd bele egyesével őket egy jénai tálba egymás mellé szorosan. Locsold meg őket a zöldség levével, és ha a tészta alatti folyadék így még nem éri el az egy centit, akkor adj hozzá némi sós vizet. A csövek tetejét kend meg paradicsomszósszal és teljesen fedd be a besamel mártással. Így megóvhatod őket a kiszáradástól. 

Fedetlenül tedd őket az előmelegített sütőbe és 175-180 fokon 30 percig süsd, grillezés nélkül.